Haraszti Mária fiataloknak írott , 10. kötete a Volgográdban 1982-ben eltöltött cserediák-szemeszter viszontagságait osztja meg az olvasóval, jól fűszerezett humorának köszönhetően rendkívül szórakoztatóan, tanulságosan.

„Hogy miért írtam ezt a könyvet? Mert hajlamosak vagyunk felejteni. Nem hőkölünk vissza, amikor a nevünkben döntenek, s elhisszük, hogy kivívott jogainkat nem kell unos-untalan számon kérnünk. Hogy a tegnap, a túlélt történelem nem ismétlődhet meg holnapután más díszletek között…”

Az írói vallomás feltehetőleg a napi tapasztalatokra utal, amelyekre rácsodálkozhatnak a könyv olvasói is.