kiadó és produceri iroda

Kategória: Kiadványok

A MEDIAN által megjelentetett kiadványok összesített listája

Bolemant Éva: POZSONYI ÉSZ-LELÉSEK – Mindennapok kis tárcái

„Bolemant Éva érzékenyen nyúl a témáihoz,

tapasztalatait rendkívül olvasmányos és tanulságos módon tárja az olvasók elé. Minden mondata elgondolkodtat. Manapság kevés ilyen emberséges írást olvashatunk” – írta róla Póda Erzsébet.
A kötetet Kövesdy Tamás, Bolemant László és Bolemant Éva színes fotói illusztrálják.

Haraszti Mária: Maty Rógyina nagylábujja

Haraszti Mária fiataloknak írott , 10. kötete a Volgográdban 1982-ben eltöltött cserediák-szemeszter viszontagságait osztja meg az olvasóval, jól fűszerezett humorának köszönhetően rendkívül szórakoztatóan, tanulságosan.

„Hogy miért írtam ezt a könyvet? Mert hajlamosak vagyunk felejteni. Nem hőkölünk vissza, amikor a nevünkben döntenek, s elhisszük, hogy kivívott jogainkat nem kell unos-untalan számon kérnünk. Hogy a tegnap, a túlélt történelem nem ismétlődhet meg holnapután más díszletek között…”

Az írói vallomás feltehetőleg a napi tapasztalatokra utal, amelyekre rácsodálkozhatnak a könyv olvasói is.

Nagy József: A színek harmadik világa

Nagy József izgalmas, gazdagon illusztrált színelméleti kézikönyve a 84 éves képzőművész színelméleti kutatásait és sajátos látásmódját foglalja össze hasznos és sokoldalú útmutatást nyújtva képzőművészek és laikusok számára egyaránt. Felelős szerkesztő: Klaučová Nagy Gabriella. (Fűzve, 200 oldal, 12,90 €)

Dolán György – könyvbe zárva

Dolán György – könyvbe zárva
Dátum: 2008-05-22 15:34 Szerző: szabadujsag

Kultúra 2008-19, május 7.
Dolán György festőművész tavaly ünnepelte 55. születésnapját. Ebből az alkalomból jelentette meg a Median Kiadó azt az ötnyelvű (angol, francia, magyar, német, szlovák) albumot, amely reprodukciók és fotók segítségével mutatja be a művész munkásságát és életének jelentősebb eseményeit. Mint ismeretes, Dolán éveket töltött Líbiában a múlt század nyolcvanas éveiben, és ez jelentősen meghatározta szemléletmódját, sőt, új technikai eszközök alkalmazására is ösztönözte őt.

Dolán György a hagyományos festési eljárások mellett szívesen alkalmaz kombinált technikákat is, képeit egy-egy szakóca, pattintott kődarab vagy kőzettöredék felragasztásával térhatásúvá alakítja, de nem idegenkedik az installációktól sem, amelyek különösen pályájának legújabb szakaszát jellemzik. A kötetben elsősorban azoknak az alkotásainak a felvételeit láthatjuk, amelyeket Mosonmagyaróvárott, illetve a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában állított ki két-három esztendeje. Emellett fotók sokasága utal mozgalmas életére, hiszen az alkotómunka mellett jut ideje a szervezésre is (a művésztelepek, pl. a pati Sympat létrehozására), ezenkívül pedig korábban muzsikusként is bemutatkozott Bárdos Ágnes előadóművész műsorában. A kötet bevezető tanulmányát Eva Trojanová jegyzi, és egyik kiállításának címét kölcsönözte írása fölé: Feket foltok (a világ sakktábláján). Ebben egyebek mellett a következőket olvashatjuk (Ravasz Éva tolmácsolásában): „Dolán György alkotásaiban az emberi lét lényege és értelme körüli kérdéseket mindenfajta burkoltság, allegória nélkül, egyértelmű szimbolikával és időszerű képzőművészeti formával fogalmazza meg. Mai képzőművészeti megfogalmazásukhoz kissé talán kerülő úton jutott el, a mezolit és a neolit prehisztorikus kultúráinak megismerésén és az azon időkből származó műtárgyak szenvedélyes gyűjtésén keresztül. A talált tárgyakat bekomponálta az éppen készülő műveibe, a képekbe és az objektumokba (…) Életműve terjedelmes és sokrétű. A feldolgozott motívumok és témák újra és újra megjelennek a képekben, reliefekben, az objektumokban, installációkban és a performenszekben. A kifejező eszközök széles tárát beleszövi mindenbe, a színektől kezdve a téren, mozgáson, hangon, fényen, vízen keresztül egészen egyéb médiáig. A különböző elemek műtárgyba való applikációja és integrációja során kezdetektől fogva felhasználja az ellentétes találkozások összekötő erejét és szimbolikáját, némi dadaisztikus mellékízzel. A reális tárgyakat furcsa, nem szokványos pozíciókban helyezi el, hogy így is hangsúlyozza létezésük abszurditását, felhasználását és következményeit.”
A kötetben található felvételek nagy részét Drozd Milán komáromi fotós készítette, illetve a művész archívumából származnak. A könyv szép kivitelezése az érsekújvári AZ Print Kft. munkájának is érdeme.

Teleki Mária-Pongrácz Flóra: Gőbűgyöp meg pimpimpáré

Teleki Mária-Pongrácz Flóra: Gőbűgyöp meg pimpimpáré
(Egy dél-csallóközi falu, Vásárút nyelvjárása és dűlőnevei) 

„Én még találkoztam olyan idős asszonnyal, aki ikesen ragozta az ikes igét. Egy nyelvésznek a huszadik században ez olyan gyönyörűség, mint egy csillagásznak meglátni a távcsövén egy kisbolygót, vagy egy entomológusnak találni egy rég kihaltnak vélt bogarat, amelyet eddig csak fosszíliákban zárványként tanulmányozhatott.”
Menyhárt József előszavával.

„Teleki Mária és Pongrácz Flóra könyve ritka kincs, amely maga is kincseket tár elénk és dolgoz fel a megőrzés szándékával. Az ismertetett anyag a csallóközi Vásárút nyelvi sajátosságait rendszerezi szakszerű alapossággal, felvillantva a község történeti múltjának, hagyományainak, legendáriumának, az ott élők mentalitásának nyelvben megőrzött elemeit. A felgyűjtés és rendszerezés mellett éppen ez a kötet másik erénye: rendkívül olvasmányosan adja közre a szerzők által láthatóan bensőségesen ismert anyagot.” (Görözdi Judit)

„Frajeros előszó
 
Könyékig dúskál a kincsekben, aki ezt a kiadványt kézbe veszi és beleolvas*. Ne aranyra és drágakőre gondoljon itt az Olvasó: annál sokkal mulandóbb és egyben élőbb nyelvi, nyelvjárási kincsekre készüljön, és engedje, hogy a kötetben bemutatott csallóközi Vásárút nyelvi gazdagsága magával ragadja és elkápráztassa.
 
Kell ez? – kérdezhetné korunk embere mobiltelefonját markolva, az internet világából kipislogva… Ugyan minek és főleg: kinek?! Haladni kell a korral, emberek, aki nyelvjárásban beszél, az amúgy is csak műveletlen, együgyű… Ami persze egyáltalán nem igaz, hiszen a szlovákiai magyar nyelvhasználók zömének mindennapjai a nyelvjárásban zajlanak. Mégis joggal motoszkál bennünk a kérdés: tudniuk kell-e vajon az unokáknak is, hogy mit jelent nagyszüleik beszédében a csetres, milyen az, ha valaki bilicke vagy pilicke (s hozzá ráadásul még elemezne is!), és vajon a gyüggyő az nyunnyó is egyben, vagy egyszerűen lüttyő csak.
 
Másképpen fogalmazva: miért érdemes a megjelentetésre egy olyan kiadvány, mely a nyelvjárásokkal, a szlovákiai magyar nyelvjárások közül egy konkrét település, Vásárút nyelvi, nyelvjárási és nyelvhasználati sajátosságaival foglalkozik?
 
A válasz – és éppen ezért e rövid előszó is – frajeros (azaz ’hetyke’): mert a sokszínűség, amely a nyelvhasználat és nyelvváltozatok, így a nyelvjárás sajátja, nem takargatható! Azt igenis meg kell mutatni! Sőt! Büszkének kell rá lenni, hiszen az a tarkaság, az a nyelvi lelemény és gazdagság, amelynek bemutatására e kötet szerzői vállalkoztak, olyan kincs, amelyet közszemlére kell tenni, amelyre fel kell hívni a nyelvet használók figyelmét és amely nyelvjárást – s talán ez a legfontosabb – használni kell. Mert a nyelv változataiban él, és csakis akkor él, ha beszélik… ha élnek vele…
 
Értékes könyv ez, hiszen nem csak a vásárútiak olvasnak majd bele mosolyogva, hogy tényleg, ezek vagyunk, igen, ezt így mondjuk… És értékét nagyban emeli még, hogy a leendő és a már gyakorló magyartanárok szempontjából ugyancsak haszonnal forgatható e dialektológiai vonatkozású munka, hiszen az iskolába kerülő szlovákiai magyar – így a vásárúti – gyermekek többsége is a nyelvjárásba születik és nő bele (nyőll beléje), tehát a nyelvjárásban szocializálódik. Éppen ezért az anyanyelvet oktató pedagógusnak is ismernie kell azt a nyelvi alapot, melyre munkája során építhet.
 
Végezetül pedig az egész szlovákiai magyar közösség szempontjából is hasznos e kiadvány, hiszen uniformizálódó világunkban nem csak a vásárútiak figyelmét hívja fel arra, hogy milyen kincsesek, gazdagok, fontosak és ugyanakkor mennyire veszélyeztetettek nyelvjárásaink. A nyelvjáráskutatás tényként kezeli, hogy különösen a perem- és szórványhelyzetben élő magyar közösségek nyelvjárásait fenyegeti a kihalás veszélye, melyet a rohamos asszimiláció mellett a nyelvjárások negatív megítélése is siettet. A kulturális globalizáció káros következményeit, így a kulturális sokszínűség és vitalitás háttérbe szorulását csakis a helyi és regionális kultúrák megerősítésével lehetne ellensúlyozni. Ez viszont elképzelhetetlen a helyi kultúrák fontos hordozói, a nyelvjárások nélkül. Köszönet a szerzőknek a vásárúti nyelvi kincsesláda bemutatásáért! 
Menyhárt József
Konstantin Filozófus Egyetem, Nyitra
Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék”

3 / 3 oldal

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén