A kétkötetes napló egyszerre regényes memoár és tényekre visszavezethető emlékirat. Főszereplője, az irodalom és a nyelv, a szerelem, valamint az igazság háromszögében helyét kereső gimnazista lány diákélete minden jelentősnek vélt mozzanatához ragaszkodik, s egy kompakt közösség mindennapjainak megragadásával – mintha csak mellékesen – korának hiteles tudósítója lesz. (fülszöveg; Nap, Dunaszerdahely 2005)
A Magyar Elektronikus Könyvtárban írja a kötetről egy olvasó: „ Nekem nagyon-nagyon tetszett a könyv! Sajnos, csak így elektronikusan tudtam elolvasni, de a szokatlanság dacára is mélyen megragadott! Mindenkinek ajánlom: azoknak akik a 80-as években nőttek fel, és azoknak is, akik nem. Igazi, élő korrajz a felvidéki magyarság ízével fűszerezve. Nekem mégis legjobban a mellbevágó öszinteség és a csodálatos egyéniség tetszett. Sokan voltunk ilyenek: idealisták, irodalomszeretők, magyarok, fiatalok. Sajnos, a mai világ nem erről szól, a legfontosabb értékeinket becseréljük anyagi dolgokra. Engem visszavezett régi önmagamhoz és megerősített. Mindenkinek ajánlom!”
Igen, egy nemzedék regénye ez is. Sajnálatos módon ugyanúgy a „könnyűnek találtatott” bélyeg sült erre is… merthogy aki írta, TÚL őszintén, TÚL egyszerűen, TÚL közérthetően, TÚL humorosan, TÚL könnyedén meséli el ezt a sokunk számára húsba vágó, bőr alá mászó időszakot, amikor azokká lettünk, akikké lettünk.
A billog — akár minden billog — buta. Györgyi valóban könnyedén, játékosan, érhetően, szívbe markolóan, őszintén és kitárulkozóan ír halálosan komoly dolgokról. Azaz: JÓL.
Figyelem!
Nem kell ahhoz egy műnek unalmasnak, érthetetlennek, felfejthetetlennek lennie, hogy jó mű legyen.
Ez a könyv betölti küldetését, és fontos olvasmánya lesz az utánunk jövő generációknak. Fontosabb a túldimenzionált és tűlbonyolított, szójátékokkal és elméletekkel meg kultúrtörténeti ide-oda csatolásokkal teletömött vadregényeknek. Higgyétek el. Ilyesmihez orrom van! (Haraszti Mária)
Vélemény, hozzászólás?