kiadó és produceri iroda

Kategória: Lapozgató

Elektronikus formátumban olvasható művek

Zalaba Zsuzsa könyvéről a Televízióban

Zalaba Zsuzsa könyvéről a Televízióban

Peéry Rezső: BÚCSÚ A TIZENKILENCEDIK SZÁZADTÓL

 A kötetet Tóth László ajánlja figyelmükbe ezen a videón!
 
 
Mostanában sokat gondolok és velem együtt néhányan sokat gondolunk az öregekre, az eldűlő tölgyekre és fenyőkre, akik már csak életük tűnő emlékének árnyát hagyják közöttünk, elmennek, és egyedül hagynak itt a kihűlő világban. Amikor szinte nap nap után búcsúzom a hatvan-, hetvenévesektől, és bamba fájdalommal gondolok becsukódó sírjaikra, félek, hogy nélkülük sokkal tűrhetetlenebb lesz mindaz, amit még el kell viselni. Az öregek elmúlása élettörvény: a jelenségeknek ahhoz a csoportjához tartozik, amit az ember kénytelen egyszerűen tudomásul venni. Azok az emberek, akik most tűnőben vannak, éltek, virágoztak, lomboztak, láttak napfényt és vihart, éltek ködben és szivárvány alatt, s betöltötték hivatásukat. Elmúlásuk tény, mely egyre halványabb jelentőségű azokban a napokban, amelyekben a háború százával és már talán ezrével oltja ki a fiatal életeket. És mégis megrendülve fogadom az öreg emberek halálhírét, megdöbbenve gyászolom őket akkor is, ha csak messziről néztem rájuk, akkor is, ha nem tartoztak hozzám.

 
Részlet a megjelenés alatt álló, Tóth László szerkesztésében napvilágot látó Eszmék és rögeszmék c. kötetből.

Peéry Rezső: A KÖNYV ÉS A DIÁK

Minden más védőfegyvert kiütött a kezünkből a Könyörtelen Sors. De nemes tradícióképpen átöröklöttünk egy pajzsot. Ha felvértezzük magunkat vele, sérthetetlenek és győzhetetlenek leszünk, mint a sárkányvérben fürdött Hős. Ez a páncél a gyökeres, alapos, európai színvonalú műveltség és a szellemi kultúra: az igazi, egyetlen, nemes magyar hagyomány. A könyv az a forrás, amelyből a legkülönbözőbb távlatokat átfogó műveltséget beszerezhetjük. Mert a színpad – különösen a mi szegény, provinciális színpadjaink – ma még nem az, ami volt régen, nem Templom. A könyv és a diák, micsoda utópisztikus csengése van ennek! Mennyivel jobban illenék ma egymáshoz: a diák és [a] sport, vagy a film, vagy a bokszolás. Mert a könyv ott fekszik a diák asztalán elhagyottan, felvágatlan árvaságban: a diák elfeledte, hogy tegnap még hű barátja volt a könyv, vagy régen, amikor a Csittvári Krónikában bujdosott a szabad gondolat. Diákfiúk, a Terekről, az Utcákról térjetek vissza a könyvekhez is, az emberi műveltség kelyheihez, különben megint kint rekedünk a sötétben, kisvárosi romantikák fülledt levegőjében!

Jakubecz Márta: Csendbe rejtett kulcsszavak (részlet)

5. Bizalom
 
Bíztál-e már vakon valakiben? Vajon miért tetted? Hittél abban, hogy megbízható, titkaid nem árulja el? Érezted, hogy rábízhatod magad, mert magas lelki szinten áll az illető, és számíthatsz diszkréciójára, megértésére, odaadására…

Bíró Szabolcs: Interjú az Ördöggel

Mindnyájan ismerjük őt, méghozzá nagyon régről. Sok nevet használt, de az évszázadok, évezredek alatt még többet aggattak rá a különböző népcsoportok, kultúrák, vallások… Ki Fényhozónak, ki a Sötétség Urának tartja. Bizonyos emberek imádják, mások rettegnek tőle, egy azonban biztos: sokan a lelküket is eladnák, hogy interjút készíthessenek vele.

Haraszti Mária: (Monológok1)

Most meg nagy boldogan vett egy fürdőszobatükröt a hátsó fürdőszobába. Merthogy szekrénykés, van benne polc és lámpa is, no meg konnektor. Igaz, hogy a hátsó fürdőszobában nincs sehol áram abban a falban, amelyik már le van csempézve, de azért ő olyat vett – merthogy olcsó volt. Sok ilyen olcsó és totálisan fölösleges dologról tudnék mesélni a férfiak kapcsán.

Haraszti Mária: Nosztalgia

– Veled nem is lehetne lopva szeretkezni – szólt a férfi, ahogy ott mentek, kipp-kopp, kipp-kopp, a nyár reggeli köves úton –, olyan az orgazmusod.

„Miért kéne lopva? Hisz egymáshoz tartozunk, nem?” – gondolta a lány.

– Azért csuktad be az ablakot? – ennyit kérdezett csak, bár úgyis tudta a választ. Nem nézett a férfire, az utat figyelte a lába alatt – egy kissé szégyenkezett, egy kissé büszke is volt.

– Azért.

– Pedig az a kapusfülke nincs is olyan közel.

– Ebben az utcában éjszaka mindent hallani, mert rettentő a csönd. És tudod, hogy fülelnek…

„Tudom – gondolta a lány. – De nem bírom már ezt a bujkálást, megőrjít. Szeretnék veled kézenfogva menni az utcán, ahogy amott, a másik városban, és szeretnék…

– Sietnünk kell, már így is elkéstem.

A lány megszaporázta lépteit, és beszélni kezdett valami hétköznapi és cseppet sem fontos dologról, nagy hévvel, hogy elhessintse kellemetlen érzéseit.

– Ne gesztikulálj! – szólt rá a férfi.

– Gesztikulálok? Nem vettem észre – mondta a lány, és belül oszloppá nőtt benne a kétségbeesés. „Ha tudnám, hogy más nőnek milyen az orgazmusa, de sose akarsz erről beszélni. Csak annyit mondtál: »Ilyen nőm még nem is volt, akinek ilyen az orgazmusa.« De milyen az az ilyen?! Jó-e vagy rossz, mármint számodra. Igen, kedvesem, tudom, hogy hangos vagyok, mert néha, mikor föleszmélek, majd megsüketülök magamtól. Fogjam be a számat, vagy mit tegyek?” – akarta kérdezni, de csak rámosolygott egy ismerősre, akit a férfi üdvözölt. – „Emlékszel, amikor… – akarta kérdezni, de aztán megint nem szólt. – Azt mondaná, érzelgős vagyok” – gondolta elkeseredetten.

– Délben érted jövök – mondta a férfi. – Elmegyünk ebédelni.

– Jó – mondta a lány, és hálásan mosolygott a férfira. – Várlak.

– De hisz oly kevés elég lenne ahhoz, hogy meg tudjon téged tartani. A szerelmedet – mondta Erzsók. – Csak jó kell legyen hozzád, és te bármit megteszel érte, látom. És ez semmibe se kerülne neki.

„Ő jó – gondolta a lány. – És türelmes. És kitartó. Kitartóbb nálam. Hányszor föladtam volna, megfutamodtam volna már rég, d eő mindig, mindig meg tud győzni. Szeretem.”

– Szeretsz-e? Miért szeretsz? – játszott a férfi.

– Mert olyan randa dög vagy – bújt hozzá a lány.

– Randa dog? Undog? – és megcsókolta.

– Irigyellek, hogy te megkérdezheted tőlem – mondta később a lány. – Én nem merlek kérdezni.

– Miért? – kérdezte a férfi. A lány csipetnyi félelmet érzett a hangjában. – Mert nem vagyok beléd szerelmes? Én szeretlek, kicsikém, és ez sokkal tartósabb, mint a szerelem.

„Megértem én – gondolta a lány. — Tudom, hogy igazad van, de ez az egész olyan szörnyen racionálisnak hat. Olyan jó lenne, ha szenvedélyesen szeretnél, ha majd megvesznél értem, ha érezném, hogy kívánsz, ha…”

– Félek – suttogta.

A férfi ideges lett.

– Volt rá elég időd, hogy ezerszer is meggondold. Ha nem akarod, mondjad, de ne csináld azt, hogy a célegyenesben visszakozol…

„Az orvos is azt mondta: volt ideje meggondolni. Ha elhatározta magát, akkor most már ne sírjon – villant a lány agyába. – Mert akkor veled mi lesz? – törölte a másik gondolat. – Te erre a lapra tettél fel mindent… De miért éppen én? Miért velem? Szeret-e, vagy csak eszköz vagyok…” – sírt.

„Megint sír – gondolta a férfi. Jó neki. Minden csepp könnye nekem egy tüske…”

– Jó neked, ha sírsz?

A lány bólintott.

– Megkönnyebbülsz?

– Igen – suttogta.

– Én nem tudok sírni. Bár tudnék. Neked jó, kisírod magad. Bennem meg ott marad a tüske, sokáig, nagyon sokáig…

„Megint hülye vagy – szidta magát a lány. – Mimóza. Mintha csak te lennél a világon. Értsd meg. Ideges. Beteg. Neked könnyű: te hazamehetsz, és azt teszel, amit akarsz. De ő? Megfullad, elmerül, ha elengeded…”

Két ujjával megcsippentette a férfi mellét.

– Hopp! Most kihúztam – mosolygott rá. Megölelte.

– Te gyermek – mosolyodott el a férfi. Kissé megkönnyebbült, de a keserűség ott maradt a szája szögletén.

„Másrészt meg – robogtak tovább a lány gondolatai – te itt éled a világod, ki tudja, kikkel… ha belegondolok, kiráz a hideg.”

Haraszti Mária: (Monológok2)

A hadsereg megint előttünk jár egy lépéssel. A hangyák harcmodorát tanulmányozzák. Nekünk a hangyatársadalom hihetetlen hatékonyságát és összhangját kéne ahhoz, hogy értelmesebben és célszerűbben működő kis- és nagy közösségeket építhessünk.

Haraszti Mária: Akarom

Akarom
 
Akarom,
hogy csönd legyen
        a mindenségben
nagy csönd,
        amelyben hallani
az atomok sercegését
        s a bogárszívek
        dobogását

P. Balázs Éva alkotása Haraszti Mária „Akarom” c. verséhez

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén