Szórakoztató volt olvasni nemrégiben, ahogy a politika újfent a civilekre akarta kenni saját kudarcát.

Holott: A politikát azért találták fel, hogy a civil szféra, azaz a hétköznapi “országlakosok”, kisemberek “alkalmazottjaként” jogokat harcoljon ki és keretet teremtsen az alkotó tevékenységekhez, a gazdaság működéséhez, az egyes ember, családok, közösség  jólétének, megélhetésének megteremtéséhez.
A civil szféra lehetőségeit az évek során számos módon megnyirbálták, működésére nem tudott forrásokat szerezni, fél lábon és önkéntes munkával biztosítja a közösség kulturális szokszínűségét, fejlődését és túlélését. Lehetetlen körülmények közt is teszi a dolgát…

A félmegoldások, elodázások, kudarcok másik bűnbakja és felelőse általában a média.

De a média felelősségéről csak akkor lehetne beszélni, ha volna önálló és független magyar médiarendszer: de NINCSEN!
Ami van, az kevés és ritkán igazán profi.
20 éve nincs “politikai akarat” arra, hogy önmagunkról, sokszínű társadalmi és kulturális életünkről objektív és hatékony képet tudjunk adni, holott anélkül csinálhatunk bármit, az nyomtalanul elszáll és elmúlik. A szlovák médiák pedig folyamatosan másodrendűnek (baleset, gyilkosság, botrány) állítják be a kisebbségeket híradásaikban. Emlékszünk még, hányszor hörrent fel a politikai elit, mert a kritikát sosem konstruktív kihívásként, hanem támadásként érzékelte? A helyzet ezután sem lesz más, vagyis lépnünk kell. Teljesen civil módon: megint önerőből és önként…

Leave a Comment

Previous post:

Next post: