Minden más védőfegyvert kiütött a kezünkből a Könyörtelen Sors. De nemes tradícióképpen átöröklöttünk egy pajzsot. Ha felvértezzük magunkat vele, sérthetetlenek és győzhetetlenek leszünk, mint a sárkányvérben fürdött Hős. Ez a páncél a gyökeres, alapos, európai színvonalú műveltség és a szellemi kultúra: az igazi, egyetlen, nemes magyar hagyomány. A könyv az a forrás, amelyből a legkülönbözőbb távlatokat átfogó műveltséget beszerezhetjük. Mert a színpad – különösen a mi szegény, provinciális színpadjaink – ma még nem az, ami volt régen, nem Templom. A könyv és a diák, micsoda utópisztikus csengése van ennek! Mennyivel jobban illenék ma egymáshoz: a diák és [a] sport, vagy a film, vagy a bokszolás. Mert a könyv ott fekszik a diák asztalán elhagyottan, felvágatlan árvaságban: a diák elfeledte, hogy tegnap még hű barátja volt a könyv, vagy régen, amikor a Csittvári Krónikában bujdosott a szabad gondolat. Diákfiúk, a Terekről, az Utcákról térjetek vissza a könyvekhez is, az emberi műveltség kelyheihez, különben megint kint rekedünk a sötétben, kisvárosi romantikák fülledt levegőjében!
