Most meg nagy boldogan vett egy fürdőszobatükröt a hátsó fürdőszobába. Merthogy szekrénykés, van benne polc és lámpa is, no meg konnektor. Igaz, hogy a hátsó fürdőszobában nincs sehol áram abban a falban, amelyik már le van csempézve, de azért ő olyat vett – merthogy olcsó volt. Sok ilyen olcsó és totálisan fölösleges dologról tudnék mesélni a férfiak kapcsán.
Mit tudnék! El is mesélem.
Például odateszi a levest melegíteni. Ott is felejti, mert közben telefonhoz hívják, pisilési inger vesz rajta erőt, vagy más halaszthatatlan elfoglaltsága akad, és természetesen nem tud két dolgot fejben tartani. A leves felforr. Semmi vész, csak forr magának, ki sem fut, ő mégis roppant energiával elkezdi vádolni hites társát miatta, de olyan felfokozott hangnemben, mintha bizony leégett volna a ház.
Merthogy úgy illett volna, ha addigra, amíg ő befejezi a hugyozást, ki is rakja, meg is fújja, s mosolykörítéssel leülteti. Merthogy neki ennyi munkáért mindez kijárna. Ilyenkor az embernek egyhez van kedve: kedves mosollyal a kedves fejére borítani a forró levest. Talán attól lehűlne.