“Szlovákiai magyar kiadónak tartják-e magukat?”

Nincs hozzászólás

in Közösségi témák, Recenziók, média

A Magyar Hírlap kérdései, 2010 tavasza:

Az Önök kiadója újszerűnek tekinthető a szlovákiai piacon. Mi az, amiben meg tudná jelölni egyediségüket?

A MEDIAN kiadó nem tekinthető újszerűnek, több évtizedes következetes munka áll mögötte és erős szakmai hagyományokra és képzettségre épít. Ha valamiben egyedi, akkor éppen abban, hogy komoly munkát fektet a kéziratok felkutatásába, szerkesztésébe és a kiadványok népszerűsítésébe.

Szlovákiai magyar kiadónak tartják-e magukat?

A kérdés érthetetlen számomra. Mi más lennénk? Elsősorban szlovákiai magyar szerzők által létrehozott értékeket közvetítünk. Bár ez sokak szerint szélmalomharc, de úgy gondolom, ezeknek a könyveknek meg kell születniük, meg kell jelenniük ahhoz, hogy a hazai magyar irodalom mozgásban maradjon. Emellett minden műnek, ami a kortárs ember számára hordoz magában mondanivalót, helye, célja, hatása van. Azon kívül az értelmiségi, az író feladata az, hogy a társadalom működését figyelje, bírálja. És mostanra, ebben egyre sikeresebbek és elfogadottabbak a nők is, akiknek a munkásságára különösen figyelünk, hiszen amúgy még mindig nincsenek egyenlő eséllyel jelen ebben a térségben.

Szlovákiában elég sok kiadó foglalkozik magyar kiadványok megjelentetésével. Ön szerint szükség van-e valamennyire?

Azt, hogy mire van szükség, a keresletnek kell eldöntenie, nem megint egyéneknek vagy csoportoknak valahol. Az “elég sok” valószínűleg arra utal, hogy kommersz cégek is fölvállalnak magyar kiadványokat. De ezeket nem szabad egy zsákba rakni a szépirodalmat, tanulmányköteteket, műfordításokat és más szakmai kiadványokat megjelentető, profi magyar kiadókkal, amelyekből egyáltalán nincsen sok: felelős szakmai munka csak a Madách-Posonium, a Kalligram, Nap, Lilium Aurum, AB-ART és a MEDIAN kiadóban folyik. Az időközben leállt kiadókat itt most nem említem, a sikeres Méry Ratio pedig Magyarországon működik hazai fejléc alatt…

Hogyan tudnak fennmaradni?

Önkizsákmányolással. Több lábon állással. (A könyvek mellett a MEDIAN kiadóban hazai magyar előadók hanglemezeinek kiadásával, valamint dokumentumfilmek készítésével is foglalkozunk.) Működési költségre, alkalmazottak megfizetésére, szakmai képzésre, termékeink piacra juttatására, külföldi terjesztésére, az értékes kötetek idegen nyelvre való fordíttatására, a valódi, komoly szakmai jelenlétre sehonnan nem tudunk forrásokat szerezni, miközben nyilvánvaló és köztudott, hogy az általában nem nagy példányszámú, kortárs, kísérleti vagy pályakezdő művek gondozása, kiadása eleve veszteséges. Szakmailag, emberileg igényes és nehéz munka. Igazából nem tudunk elrugaszkodni, mert a pénztelenség ördögi köréből csak az értékteremtés feláldozásával lehetne kijutni, az pedig nem lehet a célunk, az más jellegű könyvtermelő vállalatok felségterülete. A szépirodalmi könyv- és lapkiadók anyaországi támogatása az utóbbi években sírnivalóan alacsony, legalábbis mindazok számára, akik érdekeiket nem tudják politikai utakon-módokon érvényesíteni. Ha nem sikerül fennmaradnunk, ha a gazdasági válság oltárán megint a kultúrát áldozzák fel elsőként, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek nemcsak a szlovákiai magyar értelmiségre és kultúrára nézve, hanem az egész közösségre is.

Leave a Comment

Previous post:

Next post: