kiadó és produceri iroda

Nap: 2010. szeptember 25.

„Mi vagyunk az ötödik elem”

Juhász Katalin interjúja Haraszti Máriával az Új Szó mellékletében, 2010. szeptember 24.

Kedves filmem (Kis filmkalauz – mindenkinek)

A kötetet összeállította és szerkesztette Bodnár Gyula. A hetedik művészet, a kinematográfia, bámulatos pályát futott be alig valamivel több,mint száz év alatt. Emellett az egyik legnépszerűbb, ha nem a legnépszerűbb művészeti ággá vált világszerte.

Nem feltétlenül kell belelapoznunk filmtörténeti kiadványokba, hogy megállapíthassuk, maga a termés mennyiségi szempontból szinte felbecsülhetetlen, de az értékek tekintetében sem kevés az, amivel a filmművészet mind a mai napig hozzájárul az egyetemes emberi kultúra gyarapításához. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, vajon mit tudunk a mozgóképről mint vizuális műfajról, mitől jó egy film, mi az, amitől kiemelkedő teljesítményként marad meg emlékezetünkben.
Erre is megpróbál válaszolni az a negyvennégy szlovákiai magyar író, költő, újságíró, akik egy-egy kedves filmjükről vallanak e kötetben, számos esetben felidézve a hozzá fűződő személyes élményeiket, emlékeiket. A Kedves filmem valójában azoknak az írásoknak a gyűjteménye, melyek a címével azonos cím alatt a Katedrában, a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapjában jelentek meg 2004 szeptembere és 2009 júniusa között. Tehát öt tanéven át, a lap szerkesztőinek ama szándéka nyomán, hogy olvasmányos személyes vallomások, kisesszék formájában a filmesztétika is szerepeljen a Katedra kínálatában. Ilyenképpen a filmtörténeti- és elméleti munkák, monográfiák végtelen sorában, különösenpedig az írott sajtóban, valamint a világhálón online megjelenő, gyakran felületes kritikák és reflexiók, s tegyük még hozzá, a bulvár megállíthatatlan térnyerésének korában üde színfoltot jelenthet a Kedves filmem az olvasó számára. Azokra a kiadványokra emlékeztet például, melyekben irodalmárok elemzik, fejtik ki véleményüket, miért szép egy-egy vers, vagy miért éppen azt választották, amit választottak a „kimeríthetetlen tengerből”. Természetesen ahány szerző, annyiféle film, annyiféle megközelítés – Chaplin Aranylázától Tarantino Ponyvaregényén át Palásthy György A szalmabábuk lázadásáig.
S akarva-akaratlanul – noha az egyes alkotások keletkezése között nagyobb időszakok is felfedezhetők, és nem szólnak írások olyan korszakos teljesítményekről,mint például az Aranypolgár, a Casablanca, a Kifulladásig, a Ballada a katonáról, a Van, aki forrón szereti, a Szigorúan ellenőrzött vonatok vagy A keresztapa, hogy csak néhányat említsünk az egyetemes kincsestárból – egyfajta stílustörténeti kép is kikerekedik előttünk, vagyis ahogy változott a filmek közlési eszköztára és módja, formanyelve. Ugyanakkor megannyi leágazás történelmi eseményekbe, emberi és közösségi sorsokba, a társadalom, az egyén és a hatalom viszonyának különböző szféráiba. Melyek, az alkotók oldaláról nézve, ihlető, ötletadó forrásként szolgáltak egyszersmind. Stílusosan szólva, színes kockákból egyberendezett mozgóképsorozat a Kedves filmem. Kis filmkalauz – mindenkinek.

Tartalomjegyzék:

Duba Gyula: Aranyláz

Juhász Katalin: Ponyvaregény

Ravasz Myrtill: Száll a kakukk fészkére

Csicsay Alajos: Hyppolit, a lakáj

Szászi Zoltán: Szindbád

Németh Zoltán: Nyocker

Pénzes István: Baraka

Nagy Attila: Indul a bakterház

Vida Gergely: Neo vs. Mr. Anderson

Rácz Vince: Cinema Paradiso

Lacza Tihamér: A vasember

Ardamica Zorán: A suttogó

Bárczi Zsófia: Mephisto

Mészáros András: A vihar kapujában

Menyhárt József: Blöff

Polgár Anikó: Mia aioniota kai mia mera

Csehy Zoltán: Áldott mélységek

H. Nagy Péter: Alien-sorozat

Hajtman Béla: Az andaluziai kutya

Vojtek Sándor: Berlin fölött az ég

Pénzes Tímea: Magnólia

Karaffa János: Mansfeld

Vajkai Miklós: A zongorista

Kocúr László: Super Size Me

Tőzser Árpád: Volt egyszer egy vadnyugat…

Tallósi Béla: Országúton – Ház a sziklák alatt

Juhász Dósa János: A sziberiai borbély

Mislay Edit: Amerikai szépség

Cs. Liszka Györgyi: Hair

Kövesdi Károly: A medve

Kovács Magda: A nagy kékség

A. Szabó László: Vezeklés

Karaffa Attila: A tizedes meg a többiek

Bodnár Gyula: A hét mesterlövész

Lacza Éva: Andrej Rubljov

Lelkes Vince: Derszu Uzala

Molnár Norbert: Titkok és hazugságok

Szemet Edit: Veszedelmes viszonyok

Haraszti Mária: Osud prasiatka

Nagy Erika: Abigél

Bokora Ákos: The Simpsons

Csibrányi Zoltán: Elfújta a szél

Tóth László: Florida, a Paradicsom

A. Kis Béla: A szalmabábuk lázadása

„Szlovákiai magyar kiadónak tartják-e magukat?”

A Magyar Hírlap kérdései, 2010 tavasza:

Az Önök kiadója újszerűnek tekinthető a szlovákiai piacon. Mi az, amiben meg tudná jelölni egyediségüket?

A MEDIAN kiadó nem tekinthető újszerűnek, több évtizedes következetes munka áll mögötte és erős szakmai hagyományokra és képzettségre épít. Ha valamiben egyedi, akkor éppen abban, hogy komoly munkát fektet a kéziratok felkutatásába, szerkesztésébe és a kiadványok népszerűsítésébe.

Szlovákiai magyar kiadónak tartják-e magukat?

A kérdés érthetetlen számomra. Mi más lennénk? Elsősorban szlovákiai magyar szerzők által létrehozott értékeket közvetítünk. Bár ez sokak szerint szélmalomharc, de úgy gondolom, ezeknek a könyveknek meg kell születniük, meg kell jelenniük ahhoz, hogy a hazai magyar irodalom mozgásban maradjon. Emellett minden műnek, ami a kortárs ember számára hordoz magában mondanivalót, helye, célja, hatása van. Azon kívül az értelmiségi, az író feladata az, hogy a társadalom működését figyelje, bírálja. És mostanra, ebben egyre sikeresebbek és elfogadottabbak a nők is, akiknek a munkásságára különösen figyelünk, hiszen amúgy még mindig nincsenek egyenlő eséllyel jelen ebben a térségben.

Szlovákiában elég sok kiadó foglalkozik magyar kiadványok megjelentetésével. Ön szerint szükség van-e valamennyire?

Azt, hogy mire van szükség, a keresletnek kell eldöntenie, nem megint egyéneknek vagy csoportoknak valahol. Az „elég sok” valószínűleg arra utal, hogy kommersz cégek is fölvállalnak magyar kiadványokat. De ezeket nem szabad egy zsákba rakni a szépirodalmat, tanulmányköteteket, műfordításokat és más szakmai kiadványokat megjelentető, profi magyar kiadókkal, amelyekből egyáltalán nincsen sok: felelős szakmai munka csak a Madách-Posonium, a Kalligram, Nap, Lilium Aurum, AB-ART és a MEDIAN kiadóban folyik. Az időközben leállt kiadókat itt most nem említem, a sikeres Méry Ratio pedig Magyarországon működik hazai fejléc alatt…

Hogyan tudnak fennmaradni?

Önkizsákmányolással. Több lábon állással. (A könyvek mellett a MEDIAN kiadóban hazai magyar előadók hanglemezeinek kiadásával, valamint dokumentumfilmek készítésével is foglalkozunk.) Működési költségre, alkalmazottak megfizetésére, szakmai képzésre, termékeink piacra juttatására, külföldi terjesztésére, az értékes kötetek idegen nyelvre való fordíttatására, a valódi, komoly szakmai jelenlétre sehonnan nem tudunk forrásokat szerezni, miközben nyilvánvaló és köztudott, hogy az általában nem nagy példányszámú, kortárs, kísérleti vagy pályakezdő művek gondozása, kiadása eleve veszteséges. Szakmailag, emberileg igényes és nehéz munka. Igazából nem tudunk elrugaszkodni, mert a pénztelenség ördögi köréből csak az értékteremtés feláldozásával lehetne kijutni, az pedig nem lehet a célunk, az más jellegű könyvtermelő vállalatok felségterülete. A szépirodalmi könyv- és lapkiadók anyaországi támogatása az utóbbi években sírnivalóan alacsony, legalábbis mindazok számára, akik érdekeiket nem tudják politikai utakon-módokon érvényesíteni. Ha nem sikerül fennmaradnunk, ha a gazdasági válság oltárán megint a kultúrát áldozzák fel elsőként, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek nemcsak a szlovákiai magyar értelmiségre és kultúrára nézve, hanem az egész közösségre is.

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén